A résztvevő páciensek körében gyakori jelenség az elmagányosodás, a társasági élettől való tudatos elzárkózás. Az állatasszisztált terápia során lehetőségük nyílik non-verbális kommunikáció használatára, illetve feloldódni a sorstársi elfogadó közegben. A két terápiás kutya, Mona és Happy jelenléte ösztönzően hat a beszédkedv felkeltésére és a kommunikáció megkezdésére akár hangok vagy szavak szintjén is.

A logopédiai ambulancián zajló foglalkozások célja rendkívül sokféle és komplex. Az afáziás páciensek többnyire csoportos feladatokban dolgoznak, emellett nagy hangsúlyt kap az önálló feladatmegoldás – például a kutya végigvezetése az akadálypályán. Ezek a feladatok jól hatnak a figyelemre és a koncentrációra, illetve jól használhatóak mozgásfejlesztésre is, hiszen a kommunikációs zavar mellett sok pácienst érint féloldali bénulás.

Olykor Mona és Happy is aktív szerepet kap, és közös munkavégzésre motiválják a pácienseket, máskor csak a megfigyelő szerepét teljesítik megnyugtató, szeretetet sugárzó jelenlétükkel.

A résztvevők szinte kivétel nélkül pozitív élményekkel, reménnyel és tervekkel távoznak a kutyaasszisztált foglalkozásokról. Mona és Happy jelenléte rendkívül nagy motivációt jelent számukra a felépülésben, a foglalkozások végére a szorongásuk oldódik és kifejezett elszántsággal osztják meg terveiket – volt, aki azon is elgondolkozott, hogy életét egy négylábú segítő társsal színesítse a jövőben.

Forrás, fotó: Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet