– Akár egy óvoda – állapítom meg, amikor a Gyermekpszichiátriai Gondozó és Szakambulancia épülete felé sétálok a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház kecskeméti központi telephelyén. A zöld és vörös színek miatt egyszerre barátságos és megnyugtató az összhatás. Előtte virágoskert, padokkal, mellette a kórház játszótere. Ennél jobb környezetbe nem is kerülhetett volna a 252 m2-es gyönyörű épület, amely 300 milliós pályázati forrásból valósulhatott meg.

Dr. Bódi Zsuzsanna, a gondozó vezetője büszkén mutatja be belülről is kis csapatának új munkahelyét. Egy ovális váróteremben nézünk körül először, innen nyílik az öt rendelő, mindegyik tükrözi a szakorvos vagy pszichológus személyiségét. Egyben hasonlóak: szépek, világosak, szinte csalogatóak. A gyerekek bőven találnak itt játékokat.

– Egy csoportszobánk is van, ami mobilfallal kettéválasztható – mutatja a doktornő. – Itt terápiás foglalkozásokat tarthatunk. Most azonban inkább a váróterem ad otthont a tinédzserek csoportfoglalkozásainak a rendelési idő után.

Komfortosak az adminisztrációs-betegfelvételi helyiségek is, a gyerekek kedvence azonban kétségtelenül a játszósarok. Sok-sok új játékot szerezhettek be a pályázatnak köszönhetően, de otthonról is hoztak be az itt dolgozó szakemberek. Négy hónapja fogadják itt a gyerekeket, fiatalokat, de még mindig alig merik elhinni, hogy megvalósulhatott régi álmuk.

– Sosem volt saját helyünk. Amikor az Izsáki útról elköltöztünk, úgy tudtuk, ideiglenesen leszünk a rendelőintézetben, a Pólus II. (a szerk.: kórház bővítését célzó pályázat) megvalósulásával pedig a pszichiátriai tömbben kapunk helyet. Mivel ez nagyon elhúzódott, amikor 2016-ban adódott egy pályázati lehetőség, úgy döntöttünk, kérünk egy új épületet. Hisz mit veszíthetünk? Legfeljebb nem kapjuk meg. – meséli Zsuzsanna.” Mertek nagyot álmodni, elkészült a pályázat is, benyújtották az EFOP-hoz és meg is nyerték.

– Hatalmas volt az öröm, de nem gondoltuk volna, hogy ilyen hosszadalmas lesz a megvalósulás. Múltak az évek, rengeteg tervvel, ábrándozással, megtorpanásokkal. Közbejött a Covid és az azzal járó nehézségek. Így 2020 szeptemberében indult el az építkezés, és 2021 őszén fejeződött be. Ezután történt meg a műszaki átadás, akkor még várni kellett a használatbavételi engedélyre, be kellett rendezni az épületet. A 300 milliós pályázati forrásból szereztük be a bútorokat, a pszichodiagnosztikai eszközöket és az új játékokat is. Végül tavaly október végén tudtunk beköltözni az épületbe – mondja a doktornő.

Nemcsak a gondozó csapatának volt hatalmas öröm, hogy birtokba vehették új székhelyüket, de a családok is sokkal szívesebben jönnek ide.

– A szakrendelő épületében nem volt elég helyünk. A másodikon volt egy szoba három asszisztensnőnek. Itt öltöztek át, itt bonyolították a telefonokat, a gyerekekre is itt vigyáztak, ha szükséges volt. A rendelőink pedig három emeleten szétszórva helyezkedtek el. A pszichiátriára érkező gyerekek sokszor meg vannak rettenve, nehezen tűrik a várakozást, nem tudnak csendben, nyugodtan ülni. Ez nagy gondot okozott a hatalmas forgalmú rendelőintézetben. Az új épületben azonban játékkal tölthetik a várakozást a kis páciensek, de kimehetnek a kertbe vagy a játszótérre is.

Egyre több a mentális betegséggel küzdő gyerek

– Azért is fontos, hogy végre egy új épületben dolgozhatunk, mert az elmúlt öt évben egyre több gyerek jelenik meg az ellátásban – magyarázza a doktornő. Először azzal kellett szembesülnünk, hogy nőni kezdett a pszichiátrián a klímaváltozás miatt szorongó serdülők száma. Érthető is, hisz mindenhonnan azt hallják, milyen katasztrófák várhatóak, így nem túl fényes jövőképet tudnak felvázolni maguk előtt. Akik hozzánk elértek, azokban krónikussá vált ez a szorongás.

A következő hullám a Covid idején érkezett a gyerekpszichiátriára.

– Emlékszem, amikor jött az első lezárás, meg voltunk rémülve. Tűkön ültünk. Világvége hangulat volt, és vártuk, hogy berobban egy hatalmas hullám, de nem történt semmi. Eltelt pár hónap, és akkor ért el minket a cunami — idézte vissza a szakma talán legnagyobb kihívását Zsuzsanna.” – Többszörösére nőtt a gyerekek száma, és sajnos nem is biztos, hogy mindenki elért hozzánk. Szerencsére a pályázati támogatásból beszerzett laptopoknak köszönhetően megoldható volt az online munka.

A leggyakoribb tünet a gyerekek között a szorongás, a depresszió és a kényszerbetegség volt. Különböző patológiák alakultak ki. Sokan rettegtek attól, hogy a környezetükben valaki megbetegszik. Volt, aki még az iskolaajtót is lemosta maga után – árulta el Zsuzsanna. – Bár a járvány lecsengett, a Covid miatt még most is „esnek ki csontvázak a szekrényből”. Vannak olyan gyerekek, akik az online oktatás óta nem tudtak visszamenni az iskolába – tette hozzá.

Most jelentkezik annak az eredménye is, hogy az ovisok közül sokan két évig otthon maradtak, az ő szocializációjuk már sérült. Nem szűrték ki az óvónők a problémás gyerekeket, felkészítés nélkül kerültek be az iskolába, elmaradtak a szükséges fejlesztések, így a problémák feltorlódtak.

Minden napra jut sürgős eset

A doktornő azt is elmondja, hogy egyre több az önsértő vagy önkárosító magatartást mutató gyerek. Sajnos az elmúlt években az is felerősödött, hogy bántják egymást akár a valós térben, akár az online világban. Utóbbit legalább olyan traumatikusnak élik meg a fiatalok, mint egy szemtől szembeni bántalmazást. A virtuális világ ugyanis rendkívül fontossá vált az életükben.

– Mivel nálunk nincsen fekvőbeteg-ellátás, a veszélyeztetett állapotú gyerekeket sürgősséggel küldjük tovább Szegedre. Sajnos azt látjuk, hogy egyre több ilyen eset van, akár ön-, akár közveszélyes állapotról legyen szó. Ritkán telik el úgy nap, hogy ne érkezzen sürgős eset, sőt az utóbbi időben egy nap több is jön — mondja szomorúan.”
Jó csapattal állják a sarat

– Ketten vagyunk szakorvosok, van egy klinikai szakpszichológusunk, illetve két pszichológus, aki még végzi a klinikai képzését. Nemrég érkezett egy szakorvos kolléga, aki most szakvizsgázott Szegeden. Március elején pedig gyarapodik a csapatunk egy rezidens orvossal, akinek még három éve van hátra a szakvizsgájáig. Ez a hétfős létszám országos viszonylatban már jónak számít, akkor is, ha nagyon nagy területet kell ellátni. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz vannak az országnak olyan területei, ahol sokkal nehezebb az ellátás – mondja Zsuzsanna. Megmutatja naptárját is, ami jó előre tele van, így nagyon nehéz soron kívüli pácienseket fogadnia.

– Olyan sok a pszichiátriai gondokkal küzdő gyerek, hogy sokszor úgy érzem, nem tudunk annyit dolgozni, hogy a végére érjünk. A hatalmas betegszám nagyon feszített tempót kíván, pedig ez nem az a szakma, ahol fel lehet gyorsítani a dolgokat – meséli. A gondozó vezetője hozzátette: minden munkatársa nagy terhelés mellett dolgozik, de elhivatottak abban, hogy segítsék a gyerekeket.

– Mindannyian szeretjük a munkánkat, nagyon jó csapatban dolgozunk. Segítjük egymást, ha gond adódik, és nagyon bízunk abban, hogy előbb-utóbb javul a helyzet. Könnyebb lesz a gyerekeknek, így nekünk is…

Nagyon nehéz ma gyereknek lenni

Ez derült ki a legfrissebb nemzetközi statisztikákból. Jelenleg minden 5. gyermek mentális problémával küzd, az UNICEF 2020-as felmérése szerint pedig hét serdülőből egy mentális betegségben szenved. Még ennél is szomorúbb tény, hogy napjainkban minden 11 percben öngyilkos lesz egy 25 év alatti fiatal a világon. Először a klímaváltozás miatti szorongás növelte meg jelentősen a betegszámot, 2020-ban a Covid-járvány tovább súlyosbította a gyerekek mentális állapotát, majd a háború kitörése állította új, ijesztő helyzet elé a korosztályt. Ennek köszönhetően már a davosi világgazdasági fórumon is kimondták, hogy hatalmas probléma a gyerekek mentális egészségének romlása.

Forrás, fotó: hiros.hu