Szerző: Serdült Viktória, HVG

Magyarországon 2050-re a halálozási listán is első helyre kerülhetnek a demenciát okozó betegségek, hatalmas terhet jelentve nemcsak az egészségügynek, hanem a hozzátartozóknak is. Pedig a rizikófaktorok csökkentésével az esetek több mint 40 százaléka megelőzhető lenne. Alámerültünk a hazai vizsgálatok világában, hogy megtudjuk: milyen tünetekkel érdemes orvoshoz fordulni, miért hasznos keresztrejtvényt fejteni, milyen sportot végezzünk, és mit (ne) együnk, ha el akarjuk kerülni a demenciát, vagy az Alzheimer-kórt. Eközben azt is megtudtuk, mivel készül a kihívásra a kormány, és milyen magyar kutatások zajlanak a háttérben.

Néhány fehér pötty, amiknek nem kellene ott lenniük – laikusként mindössze ennyi, amit a falra nagyban kivetített MR-leleteimen látok (kapcsolt képünkön nem ez szerepel). Eddig azzal nyugtattam magam, hogy talán az MR- gépben való 40 perces fészkelődés miatt nem lett tökéletes a kép, a kiértékelés után azonban kénytelen vagyok elfogadni, hogy nem a képalkotással, hanem a cukorháztartásommal van gond. Mint ahogy azt a meglepő tényt is, hogy az elmúlt hetekben elvégzett vizsgálataim szerint hiába vagyok még csak 43 éves, nem dohányzom, nem iszom alkoholt és mostanában igyekszem sportolni is, mégis azon magyarok körébe tartozom, akiknél valamilyen szinten – az én esetemben éppen a nem megfelelő cukorszint és annak következményei miatt – megnövekedett a stroke, és a demencia kockázata.
Ezzel azonban egyáltalán nem vagyok egyedül. Magyarországon becslések szerint most is körülbelül 250 ezer demenciával diagnosztizált ember él (ez az esetek háromnegyedében Alzheimer-kórt jelent), ha pedig a családtagjaikat is beleszámoljuk, akár egymillió embert is érinthet a betegség. Más szóval: minden tizedik magyart.
Aki azt hiszi, hogy soha semmilyen formában nem fog találkozni a demenciával, az nagy valószínűség szerint téved: a számok a következő néhány évtizedben a legoptimistább becslések szerint is robbanásszerűen nőni fognak. Kutatók azt valószínűsítik, hogy a világon 2050-re gyakorlatilag megtriplázódik a demenciában szenvedők száma, hatalmas terhet jelentve mind az egészségügyi, mind a szociális rendszereknek.
Van azonban jó hír is: bár elsőre meglepőnek tűnik, a megfelelő rizikófaktorok csökkentésével és életmódváltoztatással az esetek 40 százaléka, vagyis majdnem fele megelőzhető.
A demenciával és az Alzheimer-kórral kapcsolatban az egyik leggyakoribb tévhit, hogy genetikai eredetű, és semmit nem lehet tenni ellene. Ahogy az én példám is mutatja, ez egyáltalán nem így van: olyanoknál is megnövekedhet a kockázat, akiknek egyik oldalon sem fordult elő a családjában a betegség. A rizikófaktorok pedig néha egészen egyszerűek: az életmód, a táplálkozás, a környezet, a magány vagy akár iskolai végzettség is meghatározhatja, kinél alakulhat ki nagyobb eséllyel.
„Létezik családi eredetű Alzheimer-kór, de ez esetben rendkívül erős tüneteket okoz és nagyon korán megjelenik. A mi legfiatalabb betegünk például 28 éves volt” – mondta a hvg360-nak Horváth András Attila, a budapesti Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet égisze alatt működő Neurokognitív Kutatási Központ igazgatója. „Úgy szoktunk fogalmazni, hogy a 65 év előtt megjelenő Alzheimer-kór genetikai meghatározottsága magasabb, mint az efölött jelentkező betegségé. Ez nem azt jelenti, hogy a demenciának nincs genetikai háttere, csak sokan azt felejtik el, hogy ez a legtöbb betegségre igaz.”
Magyarországon a kormány novemberben jelentette be a Nemzeti Demencia Program elindítását, melynek célja, hogy az egészségügyi és szociális ellátórendszerrel szorosan együttműködve, kiemelten kezelje a problémát. A háttérben ugyanakkor már hosszú évek óta komoly idegtudományi kutatások folynak, részben a Freund Tamás neurobiológus akadémikus (2020 óta a Magyar Tudományos Akadémia elnöke) kezdeményezésére létrehozott Nemzeti Agykutatási Program keretén belül. A kutatóközpont létrehozása sem véletlen, az itt dolgozók egyik célja éppen az, hogyan lehetne javítani a neurokognitív betegségek felismerésén, és a demencia megelőzési lehetőségein.
Az agykutatási programnak jelenleg már a harmadik szakasza zajlik, mely a többi közt az Alzheimer-kór és az epilepszia lehetséges kapcsolatát kutatja. Bár a vizsgálatok még nem értek véget, a kutatást vezető Kamondi Anita, az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet (OMIII) neurológus szakmai igazgatója szerint az eredményeken már most látszik, hogy az epilepszia lehet az egyik kulcs, amin érdemes elindulni.

Éveket nyerhetünk

Egyik késő délután én is az epilepsziás betegeknél is alkalmazott ambuláns EEG-készülékkel a fejemen indulok haza az intézményből. Ezt úgy kell elképzelni, ahogy hangzik: több tucat elektródát helyeznek a fejre, melyek az alvás minden pillanatát monitorozzák. Bár rendkívül kényelmetlen és a lemosáshoz használt aceton szagát még napokkal később is érzem a hajamon, az alvásvizsgálat rendkívül fontos része a vizsgálatoknak.
Az alvásproblémák és a demencia között már több tanulmány kimutatta az összefüggést, a jó alvás ráadásul olyan tényező, mely védelmet nyújthat a kognitív egészség szempontjából.
„Az alvászavarok akár 10-15 évvel a tünetek megjelenése előtt jelezhetik az Alzheimer-kórt” – magyarázta Kamondi Anita. A korai felismerés ennél a betegségnél pedig szó szerint életeket menthet.
„Egy nyolcvan éves idős betegnél, aki már az öngondoskodásra is csak korlátozottan képes, nem tudjuk visszafordítani a folyamatokat. Ha azonban felismerjük a korai tüneteket, évtizedeket is nyerhetünk” – mondta az OMIII szakmai igazgatója, aki két betege példáját hozta fel.
„Mindketten gyanús, enyhébb tünetek miatt fordultak hozzám, az elvégzett neurológiai vizsgálatok pedig kimutatták, hogy a betegség kialakulásának határán vannak. Mivel még nem akartam nekik gyógyszert adni, megbeszéltük, hogy megpróbálnak változtatni az életmódjukon, csökkentik a munkahelyi stresszt, sportolnak, egészségesen táplálkoznak, aktívak maradnak és egyikük még a zenetanulást is vállalta. Azóta is folyamatosan járnak kontrollra, és úgy tűnik, mindkettőjüknél sikerült megakadályozni, vagy legalábbis késleltetni a betegség előrehaladását” – sorolta.
Éppen ehhez hasonló gyakorlati tapasztalatok miatt lenne létfontosságú, hogy a társadalomban megszűnjön a stigma, ami az Alzheimer-kór és a demencia körül kialakult. A legtöbb esetben ugyanis a megbélyegzés miatt nem fordulnak orvoshoz az emberek még akkor sem, ha észreveszik, hogy romlik a memóriájuk. De még ha hajlandóak is rá, adódik a kérdés: mi a normális, időskori memóriavesztés, és mi az, ami már a demencia előjele lehet?
„A szubjektív panasz a lényeg. Mindig arra kell figyelni, nekünk mi tűnik fel. Ha úgy érezzük, hogy valamilyen funkciónkban romlás következett be, legyen az emlékezet vagy gondolkodás, menjünk el orvoshoz” – mondta Horváth András Attila.
A kutatóközpont vezetője Hollandiát hozta fel példának, ahol 65 év felett akkor is ajánlják az ötévenkénti kognitív szűrést, ha valaki teljesen egészséges. Ha panasza is van, de nem igazolnak semmit, három év múlva kell visszamenni. Így a beteg mindenképpen bekerül a rendszerbe, és akkor is jobban odafigyelnek rá, ha semmilyen objektív tünete nincs” – magyarázta.
Egyszerű, hamar elvégezhető kognitív tesztek Magyarországon is léteznek, csak kevesen tudnak róla. A háziorvosok például néhány perc alatt olyan papír alapú neuropszichológiai tesztet tudnak kitöltetni a pácienssel, ami nagy valószínűséggel jelzi a szokatlan eltéréseket, melyek alapján érdemes lehet bejelentkezni neurológushoz. De kérhet laborvizsgálatokat, mérhet vércukorszintet, vitaminszintet is. Demenciához hasonló tüneteket ugyanis számos olyan állapot okozhat, amit nagyon könnyű orvosolni (amennyiben azt időben felismerik), például a B12 vitamin hiánya. Ha pedig valakinél felmerül a komolyabb gyanú, szakorvos küldheti el MR-vizsgálatra, vagy írhat fel gyógyszert is.
„A jelenleg elérhető szereket enyhe és közepesen súlyos betegség esetén lehet felírni. Ezek nem csodagyógyszerek, de minőségi időt adhatnak a betegnek és a családjának, ami alatt a jövőről is gondolkodhatnak. Ezen kívül az is rendkívül sokat számít, ha valaki hallókészüléket, szemüveget kap, beállítják a vércukorszintjét, abbahagyja a dohányzást, egészségesebben táplálkozik. Ezek mind olyan életmódbeli változtatások, amik késleltethetik a betegség kialakulását vagy romlását” – sorolta Kamondi Anita.

Van, ahol már sikerült

A demenciaellátás persze egyik országban sem fekete fehér, hiszen rengeteg egyedi tényezőt kell figyelembe venni, mint például a diagnosztikai eszközök hozzáférhetősége, a lakosság szűrési hajlandósága, vagy éppen az egyes földrajzi régiók sajátosságai. (Magyarországon például ilyen a lakosság más régiókhoz képest alacsony folsav szintje, vagy a szív-és érrendszeri betegségek emelkedett gyakorisága.) Az viszont már most látszik, hogy azokban az európai országokban, ahol már évek, esetleg évtizedek óta előtérben tartják a demencia témáját, és nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, ott szemmel látható eredményeket tudnak felmutatni, és a fiatalabb korosztályban csökkent a rizikófaktorok előfordulása.
Hasonló folyamatok néhány éve itthon is elindultak. A Horváth András vezette kutatócsoport vezetésével készül a demencia regiszter is, melynek segítségével azt próbálják majd felmérni, hány érintett beteg van az országban.
„Egy ilyen adatbázis kulcsfontosságú lenne a megelőzés szempontjából, hiszen országos szinten csak akkor lehet cselekvési tervet és stratégiát készíteni, ha tudjuk, hány érintett van, ők hogyan oszlanak el az országban, vagy éppen miért halmozódik a számuk jobban egyes régiókban. Emellett Svédországhoz hasonlóan akár olyan egészségügyi mutatókat is fel lehetne vezetni a rendszerbe, melyek már évekkel előre jelezhetik a demencia kialakulásának kockázatát” – mondta az igazgató.

Miért nem elég a kocogás?

Ezek néha olyan apróságok is lehetnek, amikre nem is gondolnánk.
„A dohányzás például egyértelműen rizikófaktor, de mint minden esetben, itt is érdemes az életkori sajátosságokat figyelembe venni. Nem arról van szó, hogy aki az egyetemi vizsgaidőszakban elszívott három doboz cigit, annál nagyobb eséllyel alakul ki 65 éves kora felett Alzheimer-kór” – magyarázta Horváth András Attila.
Fiatalabb korban leginkább a tanulás és a környezet a meghatározó. Bár még a kutatók sem értik igazán az összefüggést, de azokban az országokban, ahol magasabb a felsőfokú végzettség aránya, lecsökken a demencia rizikója is.
„Lehet, hogy hamarabb elmennek orvoshoz, de jól ismert jelenség az úgynevezett kognitív rezerv is. Az emberi szervezetben a máj után az agynak a legmagasabb a kompenzációs képessége. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ha az agyban valamilyen károsodás történik, de magas a kognitív kapacitás, akkor tudja kompenzálni a kiesést. Ez jelzi az edukáció és az élethosszig tartó tanulás fontosságát. Nem véletlenül mondják, hogy érdemes keresztrejtvényt fejteni, idegen nyelvet tanulni idősebb korban is” – tette hozzá a szakember. És még egy tipp: megéri olyan dolgot csinálnunk, amit nem érzünk komfortosnak, mert azzal olyan agyi hálózatokat is életre hívunk, amik egyébként kevésbé kihasználtak.
Ahogy már említettük, kiemelten fontos a demencia megelőzésének szempontjából az érzékszervek épsége: ha jó a szemünk, a hallásunk, akkor jelentősen kisebb a kockázat. Ezért javasolják a neurológusok a látás-és hallásvizsgálatokat, egy megfelelő szemüveg vagy egy hallókészülék rengeteget számít.
Nem lehet eleget hangsúlyozni a mozgás fontosságát is, de az sem mindegy, hogy az milyen típusú.
„A kocogás, kerékpározás, túrázás fejleszti az állóképességet, de a demenciával kapcsolatban már kimutatták, hogy a magasabb izomtömeg védőfaktor tud lenni. Ezért figyeljünk oda az erőnléti edzésre és fontos, hogy az egyensúlyunkat is fejlesszük, amikhez sportboltokban már nagyon olcsón lehet kapni eszközöket” – sorolta Horváth András. Idősebb korban pedig elengedhetetlen a szociális aktivitás, fenn kell tartani a baráti társaságokat, és mindenképpen kerülni kell, hogy bezárkózzunk és izoláljuk magunkat – mondta.
A fenti tanácsokat Horváth András szerint még azoknak is érdemes követni, akiknél már diagnosztizálták a demenciát, mert bizonyíthatóan éveket nyerhetnek, mire megjelennek a súlyosabb tünetek. Nekik ezen kívül fordulatot jelenthetnek azok a valószínűleg már idén megjelenő új, antitest alapú gyógyszerek is, melyek most először nem tüneti terápiát kínálnak, hanem a betegség egyik okát is kezelik.

A családot is tönkreteszi

Bár néhány országában már pozitív elmozdulásról számoltak be, a következő évek nagy kérdése, Magyarországon mennyire lehet visszafordítani ezeket a folyamatokat. Erőss Loránd, az OMIII főigazgató főorvosa szerint egyelőre még nincs nagy okunk optimizmusra.
„Európában jelenleg a demenciát okozó betegségek a tartós egészségkárosodáshoz vezető okok közül az első, a halálozások közül pedig a hatodik helyen szerepelnek. Szakemberek szerint 2050-re Magyarországon is olyan mértékű emelkedés várható az érintett betegek számában, hogy a demencia mindkét listán az első helyre kerülhet. Ezek alapján a következő évtizedekben a demencia társadalmi terhe minden más betegségét felülmúlthatja” – mondta.
Nem véletlen, hogy a kormány is felismerte a megelőzés fontosságát, hiszen a betegség nemcsak az ellátórendszerekre helyez majd óriási nyomást, hanem a gazdaságban is kimutatható hátrányt okozhat. A novemberben indult programon belül létrejött a Demencia Társadalmi Tanács, melynek tagja Erőss Loránd is. Ő úgy véli, első körben a társadalmi tudatosságot kell növelni, valamint szélesebb körben kell elérhetővé tenni a megelőzési és szűrési lehetőségeket. A szakember szintén fontosnak tartja, hogy a demenciát övező társadalmi stigmákat mérsékeljék, hogy az érintettek időben, megfelelő segítséghez jussanak. Ezen kívül felmérik az érintett betegeket ellátó intézményeket is, hogy összehangolják a munkájukat.
Az ellátás mellett cél az is, hogy ha már kialakult a betegség, valahogyan csökkentsék a családtagokra eső mentális és szociális terhelést.
„A demencia szinte minden más betegséghez mérten is kiemelten nagy terhet ró az érintett családokra. Nem véletlen, hogy számos országban a családtagok számát is feltüntetik az előfordulási adatok között. A beteg rokon gondozása mentálisan és fizikailag is megterhelő, a családtagok sokszor szabadidejük vagy akár munkájuk terhére végzik a feladatot” – mondta Erőss Loránd.
Ezért a megelőzés mellett jelenleg azt próbálják megérteni a kutatók, hogyan lassítható a betegség lefolyása, hogyan lehet segíteni a betegek fizikális és mentális stabilitását, és milyen gyógyszereket kell szedni. A betegeknek pedig azt kell megérteniük, milyen jelek esetén kérjük szakápolási segítséget, mikor forduljunk orvoshoz, továbbá, hogy milyen életmódbeli tényezőkkel kerülhető el, hogy a demenciában érintett beteg kórházba kerüljön.