A Salgótarján önkormányzatával kötött megállapodás szerint, a diploma megszerzését követően is a nógrádi városban marad. Ez egyébként sem volt kérdés a fiatal orvostanhallgató számára.

– Mióta készül az orvosi pályára? Van valaki a családban, akinek a példáját követi ezen a területen?

– A Bolyai János Gimnázium emelt szintű idegen nyelvi tagozatos hatosztályos képzésére jártam. Ezt követően sikeresen felvételiztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Azonban akkor még sokféle elképzelésem volt, az utolsó pillanatig gondolkodtam azon, hogy milyen pályát válasszak. Ezért elvégeztem a pszichológia és a közgazdaságtan szakot. Jelenleg az orvosi mellett jogot is tanulok, a hivatástudatom az orvoslás felé már a képzés alatt alakult ki. Ma már biztosan tudom, hogy ezt az álmomat szeretném valóra váltani. A családomban senki sem tevékenykedik az egészségügy területén, mondhatni, hogy úttörő vagyok. Azonban az öcsém már a példámat követve fogorvosnak készül.

– Salgótarján önkormányzatával a közelmúltban írta alá az „Itt van az otthonunk, itt van a jövőnk!” ösztöndíj pályázatot. A fiatalok jellemzően az ország más területén helyezkednek el, miért döntött úgy, hogy a megyében marad?

– Sosem volt kérdés számomra, hogy tanulmányaimat követően visszatérek a megyébe. A balassagyarmati, vagy a salgótarjáni kórházban képzeltem el a diploma megszerzése után magam. Nem szeretnék már több időt Debrecenben töltetni, a fővárosba pedig sosem vágytam. Így jó lehetőségnek tűnt az önkormányzati ösztöndíjpályázat, de alapvetően nem ennek hatására döntöttem úgy, hogy a megyeszékhelyen kezdek dolgozni. A szerződésben meghatározottak szerint tanulmányaimat havonta bizonyos összeggel támogatja a városvezetés. Ennek feltétele, hogy kötelezően annyi ideig kell egy helyi munkáltatónál dolgozni a diploma megszerzését követően, ameddig az ösztöndíjat kaptam. A gyakorlati időmet idén nyáron kezdem a Szent Lázár Megyei Kórházban, a következő tanévtől pedig félévente négy hetet töltök majd itt.

– Miért esett a választás éppen a salgótarjáni kórházra?

– Az intézmény jól felszerelt, ahol kiváló orvosoktól tanulhatok. Emellett a korszerű oktató Skill-laborban lehetőségem lesz a gyakorlati munkára. A bőrgyógyászat és az érsebészet az a két terület, amelyen a későbbiekben dolgozni szeretnék. Ezekhez fontos, ha olyan kórházban helyezkedek el, ahol szakmai gyakorlatot is végezhetek és a betegekkel is kapcsolatba kerülhetek. Az érsebészet az, ami igazán érdekel, ez országosan is évek óta hiányszakma, amibe jó, ha megfelelő képzőorvos vezet majd be. Bízom abban, hogy ez itt Salgótarjánban megvalósulhat.

– Vannak tervei a többi diplomával is, elképzelhető, hogy azokon a területeken is kamatoztatja majd a tudását?

– Úgy vélem, hogy a pszichológia rendkívül fontos és hasznos az orvoslásban. Olyan ismereteket szereztem ennek köszönhetően, amit használni tudok majd az orvosi munkám során. A közgazdaságtan pedig jó rálátást ad az életben adódó pénzügyekre. Mivel eleinte nem voltam biztos abban, hogy a gyógyítás az én utam, ezért kezdtem el a jogi szakot. Az ott tanultaknak köszönhetően sok élettapasztalatbeli ismerettel gazdagodok. Véleményem szerint jó, ha egy szerződést meg tudok írni. Így nem hátrány, ha megszerzem a jogi diplomát. A területek között ugyan kicsi az átfedés, mégis azt gondolom: hasznos, ha tájékozott vagyok azokban. Terveim szerint a későbbiekben a mesterképzést is elvégzem a közgazdaságtan diplomához kapcsolódóan, valamint az egészségügyi menedzser szakot, és az egészségügyi szakjogász képzést is.

Másra is jut ideje a tanulmányok mellett

Fodor Ádámot arról is kérdeztük, hogy tanulmányai mellett jut-e ideje mindarra, ami még érdekli. Mik azok a tevékenységek, amelyek feltöltik, amelyekkel szívesen foglalkozik a szabadidejében?

– Természetesen jut időm mindenre, ami érdekel. Mostanában a festészet foglalkoztat, azzal kapcsolódok ki. Mivel korábban tizenkét évig zenéltem, zongoráztam és gitároztam, ez mai napig az éltem része maradt. Mindezek mellett versenyszerűen futok és az egyetemen sok hallgatói szervezet munkájában részt vállalok. Elmondható, hogy szinte sosem unatkozom, de nem érzem magam túlterhelve. Mindennapi elfoglaltságaim mellett igyekszem sok időt tölteni a családommal, akik Karancskesziben élnek. Hetente, kéthetente látogatom meg őket és mivel ebben a félévben jó az órarendem, így három-négy napot is itthon tudok tölteni. Nógrád megye, a táj szépsége, a családom és barátaim mind-mind visszahúznak a szülőföldemre, és itt tartanak a jövőben is.

Forrás, fotó: nool.hu