A WHO és az Európa Tanács szorgalmazására immár másfél évtizede rendszeresen, októberben megtartott Szervdonáció és Transzplantáció Európai Napja célja a haláluk után, illetve életükben szervet adományozók felé kifejezett hálán és tiszteleten túl az, hogy javítsa a szervdonációval szembeni társadalmi tudatosságot és eloszlassa az ezzel kapcsolatos félreértéseket.
Azt nagyjából mindenki tudni véli, hogy valamiféle nyilatkozatra van szükség szerveink hasznosításáról, ám ennek konkrétumairól jóval kevesebben naprakészek, annál is inkább, mert világszerte más és más a szabályozás, ezért a médiából felénk áramló információk félrevezetők lehetnek ezzel kapcsolatban.

Létezik ugyanis a pozitív beleegyezés rendszere (opting in), amikor is az agyhalott donorból történő szervkivételhez az illető életében tett beleegyező nyilatkozata szükséges. Ez a rendszer van érvényben többek között az Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Németországban, de Japánban, valamint a latin-amerikai és az arab országok többségében is.

Ezzel szemben Magyarországon a feltételezett beleegyezés (opting out) elve érvényesül, aminek lényege, hogy amennyiben valaki életében kifejezetten nem tiltakozik ellene, annak szervei halálát követően felhasználhatók transzplantációs célokra.
Természetesen nálunk is létezik az élődonoros szervátültetés is, aminek szabályozása a következőképpen alakul:
„Szervet cselekvőképes személy abban az esetben adományozhat, ha a donor a recipiens, vagyis a befogadó személy egyenesági rokona, egyenesági rokonának testvére, testvére, testvérének egyenesági rokona. Ha a donor és recipiens között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn, és az adományozó ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen adományoz, akkor az intézmény etikai bizottsága hozzájárulhat a szervkivételhez. A donor beleegyezését közokiratba kell foglalni.”

Koordináció és információ

Hazánkban a szervdonációt az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodája szervezi és felügyeli. Itt fogadják a donorjelentéseket, elsődleges véleményt alkotnak arról, hogy a donor és a szervek átültetésre alkalmasak-e, majd értesítik a területileg, illetve az adott szervek tekintetében illetékes kivevő centrumot és megszervezik a szervkivételt. Mindezek mellett segítik a kórházakat az adminisztrációban és a donorgondozásban is. Az irodában országos koordinátorok dolgoznak, ami lehetővé teszi a nemzeti adatbázis kiépítését és kezelését a donáció-transzplantáció vonatkozásában. A szervkoordinációs iroda célja a donáció és transzplantáció folyamatának biztonságos, ellenőrizhető és jogszerű lefolytatása, a donorok számának emelése, valamint a nemzeti szervkészlettel történő hatékony gazdálkodás.
Magyarországon tehát tulajdonképpen semmit nem kell tenni ahhoz, hogy valaki halála után szervdonor lehessen, hiszen ha életében nem tiltakozott ez ellen az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban vagy bizonyító erejű magánokiratban, akkor alkalmas szervei felhasználhatók egy másik élet megmentése reményében. Mindazonáltal fontos, hogy családi, hozzátartozói közösségben szó essen erről az érzékeny témáról és a vele kapcsolatban felmerülő kérdésekről, hiszen a bármilyen megfontolásból vagy meggyőződésből történő tiltakozást is szükséges megérteni és érvényesíteni.
A szervdonáció és transzplantáció olyan kérdéseket vet fel, amelyekről érdemes beszélgetni és tájékozódni, erre hívja fel a figyelmet az október 14-iki Szervdonáció és Transzplantáció Európai Napja rendezvénysorozata is.

Tavaly 49 magyarországi kórházból 192 donorjelentés érkezett az OSZV Szervkoordinációs Irodába, aminek köszönhetően végül 49 kórházban 122 donáció valósult meg elhunyt szervdonorból. Kórházaink jelentései évről-évre növekvő tendenciát mutatnak, hiszen a szervezeti láncolat valamennyi tagja jól tudja: a szervátültetés életet ment.