„Indulhatunk a katéterrel!” – Eddig itthon csak gyógyszerrel tudták kezelni a tüdőembóliát, most már katéteres beavatkozással is
Itthon eddig rutinszerűen gyógyszerrel kezelték a tüdőembóliát, ezután a katéteres beavatkozás is rendszeressé válik a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben. A Népszava riportja a műtőből.
„Szúrjuk a nagy vénát! Jó, akkor indulhatunk a katéterrel!” – hallatszik az üvegfalon túli műtőből. A monitorokon megjelennek a belső képek: a szív mintha riadtabban lüktetne attól, hogy a bal kamrájából a katéter a tüdő nagyerei felé tart. De az is lehet, hogy mindezt „csak úgy látjuk”, s magunk vagyunk megriadva a szokatlan látványtól. Üvegfalon innen és túl is a tüdőembólia katéteres „gyógyítása” zajlik: kint a monitorok, számítógépek, bent pedig a maga beteg és a benne egyre előrébb jutó katéter.
Ha a mélyvénákban lerakódások keletkeznek, le is szakadhatnak azok faláról, s a „törmelék” a tüdőbe eljutva megakad. Ez a tüdőembólia. A beteg azt érzi, hogy fullad, csökken a fizikai teljesítőképessége. S amikor ez a rög szűkíti vagy elzárja a vér útját és a tüdőben megnő a vérnyomás, azt kezelni kell. A szív ugyanis egy idő után belefárad abba, hogy a tüdőben nagy ellenállást kell legyőznie, s hogy kompenzálni tudja azt, megnövekszik. Ekkor a beteg még gyorsabban fárad, jobban fullad.
– Magyarországon mindeddig csak a gyógyszeres kezelésre volt lehetőség, a műtétre vagy katéteres beavatkozásra szorulókat Bécsbe küldték – hangsúlyozza Andréka Péter kardiológus, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet (GOKVI) főigazgatója, aki szerint most érkezett el az ideje annak, hogy ezeket a műtéteket a hazai betegek itthon kapják meg.
– Ha a vérrög a tüdő szívhez közeli részén van, akkor a sebész szépen ki tudja húzni ezeket a vérrögöket, és teljesen megszűnik a tüdőben a kóros vérnyomás. A beteg visszanyeri korábbi életét. Beavatkozás nélkül az érintettek többsége 5 éven belül meghal. A legsúlyosabb esetekben pedig alig tíz százalék a túlélés esélye – mondja a szakember.
Az asztalon fekvő középkorú nő, mindössze helyi érzéstelenítést kapott a combjába, oda ahol bevezetik a katétert. Éber, de mozdulatlan. Neki ezúttal már nem kellett Bécsig utaznia a kezelésért. Többedszerre éli át, hogy hogyan kúszik ereiben a katéter a szívkamrájáig, és onnan tovább a tüdejébe.
– Tizenhét éve kezeljük az asszonyt, egyszer már azt gondoltuk, meggyógyult, mert minden klinikai vizsgálat arra utalt – mondja kezelőorvosa, Bálint Hajnalka, aki szerint most is csak azért hívták vissza kontrollra, hogy a bécsi Allgemeines Krankenhaus (AKH) kórház professzora, Irene Lang is megnézze – az előző tüdőértágítását ugyanis ő végezte Bécsben. Az osztrák orvosnő pedig most éppen Magyarországon van az országos kardiológiai intézetben, hogy az itteni orvosokat segítse a műtéti technika begyakorlásában és kezelés további lépéseiben. A kontroll-vizsgálaton kiderült a gyakorlatilag tünetmentes nőről, hogy van még mit tágítani a tüdejében. Bálint Hajnalka főorvosnő szerint ennek az asszonynak abszolút esélye van a gyógyulásra, bár úgy tűnik még két-három beavatkozásnak meg kell azt előznie.
Mostanra a katéter eléri az egyik vérrögöt, a belőle kinyúló drótocska át is halad rajta. Megtudjuk azt is, ha elég vastag az elzáródott ér, akkor a drótocskát a katéterben ballonra cserélik, azt juttatják vissza a tüdőérbe, hogy kitágítsa azt 1,5-7 milliméternyire. A ballon felhelyezésével látványosan szűnik meg az érdugó, mögötte az addig halvány, apró erecskék telítődnek vérrel. Ezen a területen látványosan változik a tüdő színe.
– Egyszerre, egy beavatkozással csak néhány eret lehet kitágítani – magyarázza a folyamatot a kezelőorvos. – Ha hirtelen valamennyi akadályt egyszerre szüntetnénk meg a tüdő vérkeringésében, az szövődményeket okozhatna. Ha szükséges, ez az eljárás néhány hónapon belül megismételhető.
A beavatkozás javát a GOKVI-ban már a hazai szakemberek végzik, de a háttérben ott van a bécsi AKH kórház orvosa, Irene Lang professzor, ha szükséges „besegít” a beteg kiválasztásban, a beavatkozások elvégzésében, mind a katéteres, mind pedig a sebészi esetekben.
– Száz betegből várhatóan kettő-háromnak lesz tüdőembóliája – idézi a statisztikai valószínűséget Andréka Péter főigazgató főorvos. Az ennek nyomán kialakuló tüdő magas vérnyomásból évente 50 új esetet regisztrálnak. A gyógyszeres terápia drága, egy havi költsége betegenként akár 3 millió forintba is kerülhet, és csak rövid túlélés remélhető tőle. A műtét pedig csak a nagy erek embóliája esetén jöhet szóba.
A katéteres beavatkozáshoz ugyan szükség van speciális képalkotó és egyéb műszeres háttérre, de a beteg meggyógyulhat tőle. Nincs szükség műtéti altatásra, érzéstelenítéssel, és ha valaki kéri enyhe bódítással is történhet az érdugók eltávolítása. Ha a beteg éber, és mentálisan bírja, maga is láthatja mi történik a testében a katéteres tüdőértágításkor. Még beszélgetni is lehet közben vele.
Annak magyarázataként, hogy miért nem elég hatásos a gyógyszeres terápia a Bálint főorvosnő egy képet mutat, azon egy tüdőből műtéttel eltávolított érdugó látszik, ami olyan, mint egy hatalmas fa zsugorított és megkövesedett gyökérzete. Valóságos érrög-rendszer, ilyet egy gyógyszer nem képes feloldani. Ezt épp úgy, mint a szüléskor a méhlepényt, darabokban szedik ki és aztán rakják össze érbéli formájára, hogy lássák hiányzik-e belőle valami, amit még ki kell szedni. Az ilyen nagy műtétek során a beteg testét lehűtik, a keringését leállítják, és az operatőrnek legfeljebb húsz perce van arra, hogy a tüdő lebenyeket átnézze és eltávolítsa az érből a lerakódást. Húsz perc után, oxigén nélkül, még lehűtött állapotában is károsodhat az agy.
– Nekünk most az a gondunk, hogy az elmúlt évek újonnan diagnosztizált ötven beteg egy jó része még soha nem került kezelésre. Őket a szakorvosoknak meg kell találniuk – veszi vissza a szót a főigazgató, Andréka Péter, majd hozzáteszi: – Erre a betegségre is muszáj gondolni, mert annyira nincs benne a köztudatban. A betegek kétharmadának van egy „előélete”, azaz volt már mélyvénás trombózisa, míg egyharmaduknál nincs jele ilyesminek. Ha valaki fullad, terhelésre, de nincs ismert szívbetegsége, magas vérnyomása és a tüdőgyógyászok kizárták az asztmát, akkor egyértelműen tüdőembóliára kell gyanakodni.
Ritka, de súlyos betegség
Krónikus thromboemboliás pulmonális hypertóniának (CTEPH) nevezzük a magas vérnyomás tüdőben kialakuló ritka formáját. Előzménye mélyvénás thrombosis vagy a tudóembólia – definiálja a betegséget Bálint Hajnalka főorvos. A tünetei más tüdő- és szívbetegségekhez hasonlóak, ezért nagyon fontos a megfelelő diagnosztizálás. A katéteres beavatkozást akkor alkalmazzák a szakemberek, amikor a műtéti megoldás nem lehetséges.
Forrás: Népszava, fotó: Csomor Ádám, Népszava