A segítőszándék, a szakmai fejlődés igénye és nem utolsósorban a kalandvágy hajtotta a Pécsen végzett, fiatal doktornőt a nyugat-afrikai országba, hogy az Afréka Nemzetközi Humanitárius Alapítvány missziójában szaktudásával segítse a helyi betegek gyógyítását.
„A vízum igénylése, a kötelező és ajánlott védőoltások felvétele mellett elkezdtem elméletben felkészülni az útra. Beleástam magamat a különböző trópusi betegségek kórtanába, filmeket néztem Ghánáról, ismerkedtem a többségében muszlimok lakta régió szokásaival” – meséli lelkesen kiküldetése előkészületeiről Vivien, aki már gyakorlatait is Sopronban töltötte, két éve pedig a gyermekosztály rezidenseként dolgozik.
A magyar orvoscsapat, amelynek Vivien is tagja volt, Ghána fővárosától, Accrától mintegy hatszáz kilométerre, Tamaléban gyógyított. A helyi kórházában mindössze egyetlen orvos dolgozik húsz szakképzett nővér társaságában, ezért nagy örömmel és hálával fogadták az érkező segítséget, lelkesen végezték az előzetes vizsgálatokat és tolmácsoltak is a törzsi nyelvekre, amikor arra volt szükség.
Háromhetes ghánai missziója során több mint kétezer helyi beteget látott el az orvoscsapat, jellemzően tífuszban, maláriában szenvedőket kezeltek, de a felnőttek között sok cukorbeteggel és hipertóniással is dolguk volt. Küldetésük idején egy egyházi fenntartású turistaszálláson laktak a magyar gyógyítók, ahol nagy örömükre volt áram és víz, ami a helyi viszonyok között kifejezett luxusnak számít.

Emberként és orvosként

„Gyermekgyógyászként talán azt éltem meg a legnehezebben, hogy az ottani gyerekek többsége meglehetősen rossz fizikai állapotban van, sokan alultápláltak, vitaminhiányosak. Ezenkívül sokkal fejletlenebb az eszközháttér, az ellátási rendszer, rengeteg a hamis gyógyszer” – mesél a tapasztalt körülményekről a soproni rezidens, majd gyorsan hozzáteszi: „Ugyanakkor rendkívül nyitott, vidám és türelmes emberekkel találkoztam, akik nagy szeretettel fogadtak minket, sokszor többórás sorban állás után is megértően várakoztak az ellátásra”.
Vancsura Vivien valamennyi felmerülő nehézség dacára azt mondja, nem tántorodott el attól, hogy visszatérjen Afrikába missziós orvosként, sőt ha döntenie kellene egy luxusutazás és egy humanitárius szolgálat között, bizonyosan utóbbit választaná.
„Sokat fejlődtem szakmailag, rengeteget tanultam a trópusi betegségekről. Ezenkívül magabiztosabb is lettem, könnyebben hozok meg önálló döntéseket. Mióta hazajöttünk, hálát és elégedettséget érzek, hogy ilyen fejlett körülmények között dolgozhatok. Ugyanakkor remélem lesz még rá lehetőségem, hogy visszatérjek és egy következő alkalommal is segítsek a rászorulókon” – foglalja össze élete nagy küldetését és kalandját az ifjú gyermekorvos.

Forrás, fotó: Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet