Gyógyítanak, ápolnak, szaktudásukkal gondoskodnak a betegekről, ám amint idejük engedi, a Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház munkatársai alkotásaik, művészi önkifejezéseik révén is igyekeznek megmutatni tehetségüket. Így tesz Orsós Mónika takarítónő is, aki bár nem közvetlenül a gyógyításban dolgozik, lelkiismeretes munkájával nagyban hozzájárul a kórház zavartalan működéséhez. Mónika szabadidejében képeket fest, ismerői szerint igen magas színvonalon.

„Emlékszem, elkéstem, a virágüzlet bezárt, ezért a Sümegi Pszichológiai Centrum foglakoztatójában található vászonra festettem egy csokor virágot, ezt nyújtottam át barátnőmnek névnapja alkalmából” – emlékszik vissza Mónika, hogyan is kezdődött a szenvedélye. A rögtönzött alkotás ugyanis annyira jól sikerült, hogy kollégái bíztatni kezdték, ne hagyja abba az alkotást, hiszen a tehetsége megkérdőjelezhetetlen.

A visszajelzések nyomán Mónika kedvet kapott a festéshez, ami azon túl, hogy boldoggá teszi, egyfajta menekülési utat is kínál számára: „Festés közben elfelejtem a mindennapi stresszt és aggodalmakat, kikapcsolódást nyújt az alkotómunka, ez pedig segít az egészségem fenntartásában. Sokan a sportot használják feszültség levezetésére és stresszkezelésre, én inkább ecsetet ragadok és képzeletbeli utazásra indulok” – meséli lelkesen. Elárulta azt is, hogy nagyjából egy évvel ezelőtt kezdett festeni, rendszeresen néz festészeti technikákat bemutató videókat, de nem feltétlen követi az azokban látott eljárásmódokat, inkább csak inspirálódik belőlük.

Mónika Sümegen él, a dimbes-dombos táj elvarázsolja, így nem véletlen, hogy gyakran tájképeket fest – elsősorban fotók alapján, de a fantáziáját szabadjára engedve, saját képére formálja az alkotásokat. Ha nincs ideje arra, hogy tornacipőt húzzon, akkor képzeletbeli sétára indul, és ecset segítségével barangolja be a tájat, hisz minden porcikával rezonál a természetre. Hangulata nagyban befolyásolja képeinek témáját, édesanyja elvesztésekor például sok esernyős képet festett, hiszen az ernyő számára a védelmet és a biztonságot szimbolizálja. Az édesanya halála rendkívül érzékenyen érintette és fájdalmas volt számára, a festészetet használta arra, hogy kifejezze az elvesztés és a gyász érzését, és segített feldolgozni.

„Kedvenc képem, amelytől semmi pénzért nem válnék meg, négy szarvast ábrázol, nem véletlen, hisz négyen vagyunk testvérek. Ha valaki figyelmesen megnézi festményt, akkor jól láthatja, hogy ezen a képen mindegyik szarvasnak megvan a maga feladata és szerepe, épp úgy, ahogy a családjukban is. A szarvascsalád a családi egység, a közösség és az együttműködés szimbóluma számomra. Ezen festmény révén szerettem volna a számomra legfontosabb értékeket, az összetartozást és a segítőkészséget hangsúlyozni” – avat be a részletekbe a művésznő.
Mónika ma már nem jár virágüzletbe, vásznat és akrilfestéket vesz, képein keresztül önmagából ad egy kis ajándékot ismerőseinek, szeretteinek.

Forrás, képek: Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház