Amennyiben valaki elhatározná, hogy tanulmányozni szeretné a Péterfy Sándor utcai kórház igencsak ágas-bogas történetét, azt meglepetések várják. Egyfelől azért, mert ezt összefoglalóan még nem írták meg, másrészt már a kezdeteknél összezavarodnak a szálak.

Pesti kereskedők Kanitz Manó vezetésével 1843-ban határozták el, hogy megalapítják „a budapesti kereskedelmi nyugdíj és betegápoló egyesület”-et, ezért 1845. február 17-én kérték a magyar királyi helytartó-tanácsnál alapszabályuk jóváhagyását, amely azt június 7-én meg is tette. A szervezetnek csak kereskedő vagy kereskedősegéd lehetett tagja. Az ügyeket intéző választmány 36 tagból állt, fele demokratikusan kereskedőkből, míg a másik fele segédekből. Még azt is meghatározták, hogy a két egyleti igazgatóból az egyiknek mózesvallásúnak, tehát zsidónak kellett lennie. Az egylet célját így fogalmazták meg: „1ször megbetegült tagjainak hajlékot, ápolást és orvoslást biztosítani, 2szor tehetetlenség (munkaképtelenség) vagy halálozás eseteiben a tagokat, vagy özvegyeiket és árváikat állandó nyugdíj által nyomor és inség ellen védeni. Elért 60 éves kor annyiba vétetik, mint a korbeli elgyöngültség által okozott képtelenség a munkára.” A cél elérése érdekében az egylet egy kórház felépítését tartotta a legfontosabbnak.

Az alakuló közgyűlést 1846. július 12-én tartották. Hamarosan találtak is egy olcsó, 1428 négyszögöles telket a Hársfa utcában, és Pollák Ágoston építőmestert kérték fel a kórház felépítésére. Az épületet kisebb csúszásokkal 1848. november 1-én adták át a Hársfa utca 2. szám alatt. A megnyitásról a Pesti Hírlap számolt be november 4-én: „A pestbudai kereskedelmi nyugdíj és betegápolóintézet ezennel jelenti az egyesület tagjainak, hogy az intézet tökéletesen fölszerelt betegápolóháza meg nyittatott.” Az intézet az akkori viszonyok között igyekezett minden igénynek megfelelni, a kórház saját gyógyszertárral is rendelkezett. A Hazánk s a Külföld című folyóirat így mutatta be a Hársfa utcai intézményt: „A berendezés igen célirányos. Amint nehány lépcsőn felmegyünk, hosszu s tág folyosóba jutunk, innen nyilnak be balra a másodorvos lakosztálya, az intézeti iroda és az ülésterem; jobbra a kórházi gondnok, a kapus lakosztályai és a konyha; ugyanitt van kifüggesztve a kint levő beteg tagok névsora. Innen, az emeletre tág s világos lépcső vezet föl. Itt 12 szoba van kényelmesen és célszerüen bebutorozva. Vannak szobák egy és két ágygyal s ugyanitt van a szerkamra is. A betegek szolgálatára két betegápoló van rendelve, kiknek kötelessége a beteg kivánatait teljesiteni, ha azok az orvos rendeletével nem ellenkeznek. Mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik, mi az ily intézetnél egyik fő szükség. A pincehelyiségben vannak: a házmester lakása, a halotti kamra, a boncterem és a fakamrák. Az épület mögött tágas, diszes kert terül el, mely a lábadozóknak kedves üdülési és séta helyül kínálkozik.”

Fejlesztési lázban

Az aprócska épület természetesen nagyon hamar szűknek bizonyult, ezért 1870-ben egy új szárnnyal toldották meg, de sokáig ez sem jelentett megoldást. Az évek előrehaladtával a kórház egyre kevésbé felelt meg a fejlődő orvostudomány igényeinek, ráadásul a nagykörút építése miatt a fővárosi közmunkák tanácsa 1886-ban kisajátította a kórházi kertnek azt a részét, amely a körút szabályozási vonalába esett. Ezek után a választmány már egyértelműen egy új kórház építésében kezdett gondolkodni és 1892-ben a Bethlen téren vásároltak egy 2585 négyszögöles telket. A tervek elkészítésére Freund Vilmos műépítészt kérték fel. Az új kórház 1894. január 4-én nyílt meg a Bethlen tér 1. alatt. A gyógyintézet 1894. január 27-én az uralkodó engedélyével a Ferenc József Kereskedelmi Kórház nevet vette fel, s ennek apropóján a császár február 1-én meglátogatta az intézetet. A Bethlen téren a sebészeti osztályon 37 férfit és 12 nőt, a belgyógyászati osztályon 50 férfit és 32 nőt, a nőgyógyászaton 23 nőt tudtak ápolni, vagyis összesen 154 embert. A kórház betegsegélyező pénztárának volt egy üdülő- és gyógyháza Hévíz-Szentandráson, üdülője Balatonlellén és tüdőszanatóriuma Törökbálinton.

A tagok száma egyre növekedett, 1910-ben már több mint 30 ezer biztosított volt, tehát újabb ágyszámbővítésre volt szükség, ezért toldaléképületeket kezdtek építeni, de ez is csak átmenetileg oldotta meg a gondokat. A vezetőség 1928-ban kórház-kibővítési és új rendelőintézet építkezési tartalékalapot létesített, és még ugyanebben az évben megvették a Péterfy Sándor utca 10-12., az István utca 5., a Rottenbiller utca 9., 11., 13. alatti telkeket. 1931. márciusában az új kórházi épületek tervezésével dr. Hültl Dezsőt, míg a gazdasági épületekével Hegedűs Ármint bízták meg. Az építkezés 1933. decemberében fejeződött be. Tíz évvel később ismét szükségessé vált az intézmény bővítése, ezért a Péterfy Sándor utcai épületfront meghosszabbítását 1943. május 30-án fejezték be. 1951-ben Magyarországon elsőként ebben az intézményben valósult meg a kórház-rendelői egység.

Forrás: Erzsébetváros