A dunaújvárosi egészségügyi ellátás története hosszú időre nyúlik vissza, alapjait a Vasmű, valamint a város építésének megkezdésénél kell keresnünk. Dunapentele falu fejlődése akkor indult meg, mikor a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége meghozta döntését 1949-ben egy új vaskohászati kombinát felépítéséről, melyhez lakótelepet is terveztek. Eredetileg Mohácson építették volna fel a gyárat (1900/1949. sz. kormányrendelet), de hamarosan új helyszín keresésébe voltak kénytelenek fogni a megromlott jugoszláv-magyar viszony miatt, cél pedig egy a déli határtól messzebb levő hely volt, így esett a választás Dunapentelére, ahol megfelelőek voltak a földrajzi adottságok is (6957/1949. sz. minisztertanácsi határozat).

1950-ben megindult az építkezés Dunapenetele határában, az első öt éves tervben pedig számtalan közintézmény készült el, köztük a Rendelőintézet is. A lakosság növekvő száma miatt, egyre nagyobb volt az igény egy korszerű kórházra is, azonban az Egészségügyi Minisztérium eleinte nem az épülő városba, hanem inkább Dunaföldvárra telepítette volna azt. Ez a kórház a tervek szerint a megyei igényeket is kiszolgálta volna, végül azonban szembesülniük kell vele, hogy Dunapentelén nemcsak nagyobb szükség van rá, hanem a működtetése is sokkal gazdaságosabb. Ennek köszönhetően el is készült egy 400 ágyas kórháznak a terve, amit lassan építeni kezdtek, ez azonban elhúzódott. Az építkezés teljes befejezéséig igénybe vettek néhány megépült lakóépületet, egy anya- és csecsemőotthont, valamint a már épülő rendelőintézet egy részét is.

A Rendelőintézet 1952. április 2-án nyílt meg a betegek előtt, ahol akkor műtők és szakrendelők, illetve orvosi lakások nyertek elhelyezést. A Rendelőintézet átadása hatalmas előrelépést jelentett a város egészségügyi ellátásában, a hivatalos átadáson pedig jelen volt Ratkó Anna egészségügyi miniszter is 1952. április 30-án.

A mai kórház alapját egy fektető képezte, mely 1950-ben a Május 1. utcában szerveződött meg és 1952-ben a Kossuth Lajos utcai 1-3. sz. alatti bérház épületébe költözött, ahol ideiglenesen, két alapszakmával (belgyógyászat, sebészet) létrejött az ún. „kiskórház”. Az első főorvosok dr. Groszmann Sándor (egyben kórházigazgató 1951-1962-ig) és dr. Pátkay József voltak. A rendelkezésre álló adatok szerint dr. Pátkay József sebész főorvos az első műtétet 1953. március 16-án végezte a Rendelőintézetben. Mivel a műtők a Rendelőintézetben voltak, a betegeket oda kellett szállítani, majd műtét után onnan visszaszállítani a Kossuth Lajos utcai „kórházba” - sokszor hóban, fagyban vagy szakadó esőben –, egészen 1965-ig, a mai kórház épülete átadásának napjáig.
A Rendelőintézet belső beosztása a következő volt:
1. földszintjén találhatták az ide érkezők az irodákat;
2. az alagsorban kapott helyet a műszaki részleg és a patológia;
3. a második és harmadik emeleten pedig a műtő, az előkészítő és a posztoperatív osztály, mely utóbbi a frissen műtött betegek megfigyelését szolgálta.

Az épületben helyet kaptak a különféle gondozók, majd diagnosztikai egységeket is kialakítottak. Az évek folyamán egymás után szaporodtak a szakrendelések a Rendelőintézetben – a bőr- és nemibeteg-gondozó, a tüdőgondozó és a radiológia (mindhárom még 1952-ben), szintén ebben az évben a terhes védelmi központ, majd a véradó állomás (1954), a terhes tanácsadások (1954), az onkológiai gondozó (1955).

Az épület érdekessége volt – az akkori hidegháborús állapotokat figyelembe véve – a föld alatti két szinten kialakított bombabiztos óvóhely rendszer (kórtermekkel, műtőkkel, raktárakkal).

A Rendelőintézet a ’90-es évek közepe óta folyamatos változásokon ment keresztül és egyre újabb szakrendelések nyertek elhelyezést az épületben. Itt kapott helyet a diabetológiai gondozó, 20 év szünet után visszakerültek a fogászatok, a tüdőgondozó helyén került kialakításra az új intézményi gyógyszertár, ahhoz kapcsolódó vényforgalmú patika. Az új épületbe költözött mentőállomás helyén évek óta munkahelyi bölcsődét működtet a kórház. A legutóbbi, 2016-ban a Rendelőintézet III. és V. szintjén lezajlott felújításnak köszönhetően számos szakrendelés került komfortosabb környezetbe, pl. a fül-orr-gégészeti szakrendelés, az audiológia, a bőrgyógyászatok, a fizikoterápia, a csontsűrűség mérés.

A Rendelőintézet építészeti jellege
A kortárs kritika szerint „a város hangulatától legidegenebb középület” első engedélyezési tervét az Egészségügyi Minisztérium megrendelésére 1951 februárjában fejezte be Ivánka András és Kondoray Gyula (KÖZTI), statikus tervező Walthier Gábor. A terven a rendelő főhomlokzatát – az Építésügyi Minisztérium utasítására ez előtervtől eltérően – a Kossuth Lajos utca felé fordították, ez az elhelyezés azonban tetemesen megnövelte volna az építés költségét, mert a terepadottságok miatt a kör alaprajzú előcsarnok alapozását mélyebbre kellett volna helyezni. Az épület homlokzati kiképzése a terveken még modern karakterű, az applikatív egyiptizáló jellegű díszítő motívumok teljesen hiányoznak, de az épület tömege és nyíláskiosztási rendszere már kialakult. Az épület elhelyezésének megváltoztatása, a főhomlokzatnak a Vasmű útra való visszaforgatása áprilisban történt meg. A homlokzatok terveit többször módosították, a kivitelezésre került terv a sásleveles főpárkánnyal, a trapéz alakú kapukeretekkel, a rézsűs ablakmellvédekkel, az előcsarnok hatszögű ablakaival 1951 októberére alakult ki, az ÉM „mint már valamennyire elfogadhatót” engedélyezte. A kortárs kritika azt jól érzékelte, hogy a „stíluskeresés során” az utólag tervezett díszítő elemeket „ráerőszakolták” egy alapvetően modern szellemiségű épületre, minek következtében szervetlen a kapcsolódás. Ez a módszer a nagy építészeti vita évében született műveknél jellemző megoldási kísérlet volt. A belsőépítészeti kialakítás Szabó Gyula munkája. A csőpostához hasonló kartotékszállítót – a háború előtt a neves Haverland-felvonókat gyártó cégtől – Haverland Antal tervezte. A 9/2004. (IV.12.) NKÖM-rendeletben műemlékké nyilvánították, törzsszáma: 11065

Három fő mértani formából építkező, aszimmetrikus alaprajzi elrendezésű, szabadon álló lapostetős épület. A trapéz alaprajzú parterben elhelyezett rondella jellegű, 2 szintes előcsarnok acél-üvegszerkezetű nyaktaggal kapcsolódik a 4 szintes főépülethez, a rá merőleges 5 szintes keresztszárny tengelyállása nem esik egybe az előcsarnokéval, a felfelé induló lépcsőkarral és az oldalfolyosóval áll egy tengelyben. A két szárny egymáshoz képest félszinttel való eltolása gazdaságosabbá teszi a lépcsőház kihasználtságát, a kétkarú lépcső minden pihenőjéről elérhető egy-egy szint. A lépcsőház orsóterében felvonót alakítottak ki. Mindkét szárny 1 traktusos, oldalfolyosós alaprajzi elrendezésű. Az opeionokkal megvilágított előcsarnokban a ruhatár és kartotékoló mellett gyermekmegőrzőt is kialakítottak. A padlózat csillag dísze aprómozaik kockákból készült. Az előcsarnok galériája oszlopokkal alátámasztott, a nyaktagnál lévő oszlopon Boda Gábor szobrával. A galéria fából készült mellvédjét sáslevél formájú elemek alkotják. Az emeleten az előcsarnok oldalfolyosó felőli falát domborművel borították, előtt Zsolnay ivókút áll. A főépület homlokzatain a földig lefutó ablakok mélyített, függőleges falsávokban helyezkednek el. A korabeli kritika ezt a tényt elítélően hangsúlyozta: még az alakok keretelése is negatív. A keresztszárny négyzet alakú ablakai keret nélküliek. A bejáratok közül az előcsarnok két, szimmetrikusan elhelyezett kapuja egyiptizáló, a főépület oldalkapuja görögös keretelést kapott. (Forrás: Szabó Imre, Dunaújváros Megyei Jogú Város főépítésze)

Az 1952-ben átadott Rendelőintézet szocreál épület, melyet modern, funkcionalista szemlélettel terveztek. A rendelő formavilága arról tanúskodik, hogy tervezését még modern szellemben kezdték meg és menet közben kellett szocreálosítani, ezért az alkotók „felöltöztették” ezt a lényegében modern épületet, finom érzékkel keresve meg a klasszicizáló stílus néhány jelzésszintű elemét: a bejáratok keretezését, oszlopokat és palmetta-díszítést, valamint az egyszerű, stilizált főpárkányt.
A nagy terű bejárati-fogadó előcsarnok „előredobása” és annak a főtömeghez nyaktaggal való csatlakoztatása klasszikus modern módszer. A henger alakú bejárati rész érdekes megvilágítási rendszere, felülvilágítása szintén modern gondolat.
Mindez elfogadhatóvá tette a rendelőintézetet, de annak megépülte után volt néhány év, amikor úgy ítélték, hogy a nyugati irányzat, a „modernség” került túlsúlyba és születtek olyan városrendezési tervek, amelyek a főútvonal felől takarták volna e házat.
2001-ben az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kezdeményezte a Rendelőintézet műemléki védetté nyilvánítását, így ez az épület 2004. óta a Kulturális Örökség része.

Köszönjük Farkas Lajosnak, az Intercisa Múzeum igazgatójának a cikk összeállításához nyújtott segítségét.

Forrás: Szent Pantaleon Kórház