Gyógyítanak, ápolnak, szaktudásukkal gondoskodnak a betegekről, ám amint idejük engedi, a Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház munkatársai alkotásaik révén is igyekeznek megmutatni tehetségüket. Így tesz Szaffnauerné Horváth Katalin ápoló is, aki festővászonra vetíti gondolatait, érzéseit, személyiségének és énjének legmélyebb, legbelsőbb szegmenseit.

Katalin a pandémia idején, stresszlevezetés gyanánt ragadott ecsetet, és otthonában nem kellett sokat kutakodnia festékek és festővászon után sem, hiszen elhunyt férje hobbiját folytatva, szinte minden adott volt művészi önkifejezéséhez.

„Autodidakta festő vagyok” – mondja szerényen mosolyogva Katalin és hozzáteszi: „Az, hogy tudok-e festeni, kérdéses, ám az, hogy imádok, biztos.”

A kórház megbecsült szakdolgozóját mindig is vonzotta az önkifejezés eme formája, úgy érzi, kikapcsolja, megnyugtatja a festészet, miközben hangulatokat, érzéseket igyekszik közvetíteni a színek és formák vászonra vitelével. Ehhez többféle eszközt is használ, ecsetet, festőkést és szivacsot is szívesen vesz kézbe, ha a születendő alkotás úgy kívánja, ahogy a korábban szinte kizárólagos akrilfestéket is szívesen cseréli újabban olajfestékre.

„Igyekszem minél többet fejlődni, elvarázsolni azokat, akik megnézik a képeimet” – mondja az alkotó, akinek festményeit legutóbb a Berhidai Napok programsorozat keretén belül megrendezett, A nyár színei című önálló kiállításán csodálhatták meg az érdeklődők.

Katalin előszeretettel örökíti meg a nyárhoz fűződő érzéseit, gondolatait, ahogy az élénk, eleven, sugárzó színekkel teli női portréi is a forró, vibráló évszak hangulatát idézik, most azonban éppen őszi tájépeket fest, hisz ebben az évszakban természet a legvarázslatosabb arcát mutatja meg, ami gyönyörű színekben és hangulatban ölt testet. „Az ősz egy olyan időszak” – véli Katalin -, „amelyben a természet és az emberi lélek kapcsolata különleges módon nyilvánul meg. Most az ősz színeinek bűvöletében élek, a rozsdavörös, a barna, a bordó, a sárga és a zöld különféle árnyalatait vetítem vászonra.”

Katalin a portrékban megjelenő lélek és személyiség mélységének megragadásával szeretné fejleszteni művészetét, erre kíván fókuszálni a közeljövőben. Mint mondja: „Az emberi arckép ábrázolása komplex és jelentős kihívás, hisz az arc felépítése rendkívül részletes, számos különálló részből áll. A szemek, az orr, a száj, az ajkak, a fülek és az arcszögek közötti arányok, szimmetria és méretek pontos ábrázolása rendkívül fontos a hiteles portré elkészítéséhez, ám az ehhez szükséges ismeretek elsajátítása időt és a türelmet igénylő folyamat” – éppen ezért szeretne egy speciális művészeti képzésen részt venni.

A veszprémi kórház közkedvelt ápolójának festményei igen népszerűek, művészeti teljesítményét egyre szélesebb körben ismerik el. Kollégái roppant büszkék rá.